Ongoing Hungarian->English translations which don't have their own subpage

Zagyva

original Hungarian page at Zagyva, current English at Zagyva

Eredete: Az Északi-középhegység részét képező Karancs hegységben ered, Salgótarjántól keleti irányban, Zagyvaróna határában a Medves hegy déli lejtőjén, a tengerszint felett mintegy 600 méter magasságban.

Origins/Source:

Lefolyása: A Cserhát és a Mátra hegységek között hosszan elnyúlóan, széles völgyben halad, közelítően déli irányban, megkerüli a Mátra tömbjét, érinti Pásztót, Lőrincit és Hatvan városán átfolyva eléri az Alföldön a Jászságot. Az Alföldön folyási sebessége lassul, délkeleti irányba fordul, áthaladva Jászberényen, Szolnoknál torkollik a Tisza folyóba.

Flow/Path/Course: Between the Cserhát(?) and the Mátra the Zagyva weaves, takes, creates a long, wide, elnyúlóan valley working its way (slowly) south, around the (block) of the matra

Vízrajzi adatai: A hossza a forrásától a torkolatáig: 179 km. Vízgyűjtő területe: 5677 km². Kisvízi hozama: 0,95 m³/sec, középvize: 9,5 m³/sec, nagyvize: 254 m³/sec, (Zagyvarékasnál)

Mellékvizei: A Tarján patak, Kis-Zagyva, Szuha, a Herédi és Bér patak, a Galga és a Kövecses patak. A Mátra irányából a Tarna, a Gyöngyös-patak. A gödöllői dombság területéről: a Tápió. Szabályozása során Besenyszögnél egy patkó-kanyar lefűzése során keletkezett az 5 km hosszú Holt-Zagyva.

Tributaries: The Zagyva's tributaries include several streams such as the Tarján, the Little Zagyva, the Szuha, the Herédi, the Bér, the Galga, and the Kövecses.

Jelentősége: A Mátra és a Cserhát legjelentősebb vízgyűjtője. Felső folyásánál tiszta vizű. Alsó folyásában több helyen kiszélesedik, halban gazdag, kedvelt horgászhely. Jellemző halfajai: csuka, ponty, domolykó, jászkeszeg, harcsa, törpeharcsa, busa, balin, süllő és a compó.

Külső hivatkozások: Magyar Nagylexikon

Tisza

original Hungarian page at Tisza, current English at Tisza River

Szolnok, some sections

original Hungarian page at Szolnok, current English at Szolnok
also Szolnok történelme and Szolnoki vár

Szolnok 1918-tól 1956-ig The World Wars and the period between

A rommá lőtt szolnoki vártemplom 1919-ben, a román támadás után. The heavily damaged Castle Church in 1919, after the Romanian attack.

A Monarchia bukásával és az ország több részre szakadásával gyakorlatilag minden megváltozott. Everything changed - well, for Hungarians at least. What a sentence!

1919 májusban hosszú és elkeseredett harc folyt a Tisza vonaláig benyomult román sereg és a vörös hadsereg között. A Tanácsköztársaság idején a román királyi haderő támadása hatalmas károkat okozott, 77 napig itt húzódott a front. A vörös hadsereg tiszántúli veresége után 1919 júliusában a románok átkeltek a Tiszán és megszállották a várost. A megszállás csak 1920. február 25-én ért véget. A harcok alkalmával felrobbantott vasúti híd helyreállítását csak 1923-ban fejezték be. Történelmi érdekesség, hogy az 1919-es "dicsőséges 133 nap" – az országban egyedülálló módon – egy nappal tovább tartott. A román megszállás 1920 februárjáig tartott.

In May of 1919 a long and bitter battle raged along the Tisza between the advancing Romanian army and the Hungarian Red Army. In the time of the Tanácsköztársaság the romanian troops caused terrible damage in the area, the front stagnated here for 77 days (when exactly?). After the defeat of the Red Army in July 1919 in the tiszántúl, the Romanians crossed the Tisza and occupied the city. The occupation lasted until February 25th, 1920. The railroad bridge, which had been destroyed during the battle was finally recontructed in 1923.

1930-ban a város 38764 lakosú volt. Oktatási intézményei a következők voltak: áll. polg. fiú- és áll. polg. leányiskola, áll. reálgimnázium, áll. leánylíceum, közs. felsőkereskedelmi fiúiskola, áll. fa- és fémipari szakiskola, közs. női keresk. szaktanfolyam, áll. bábaképzőintézet. Üzemei a két világháború között: lakatosáru- és mérleg-, tükör-, bútor-, ecetszesz-, rum- és likőr-, jég-, vatta-, gőztégla-, cukorgyár, ércöntöde és fémárugyár, gépgyár és vasöntöde, 2 áramelosztó, négy fűrésztelep, 4 gőzmalom, vízmű voltak.

In 1930 the city had 38,764 inhabitants. The following educational institutions existed: blah blah. In the interwar period XYZ businesses/ operated.

A két világháború között a károkat nagyrészt sikerült kijavítani. A II. világháború alatt Szolnokot tizenkétszer érte bombatámadás, több amerikai is érte, melyek súlyos veszteségeket okoztak mind emberéletben, mind az épületekben. A „Frantic” hadműveletben (1944. június 2–szeptember 19.) 600 támadó gép főcsoportosítása Debrecent bombázta. A jobb szárny Nagyváradot, Kolozsvárt, Szegedet, Balmazújvárost, a bal szárny pedig Szolnokot és Miskolcot támadta. A városok nem tudtak védekezni mivel Szolnok és Miskolc kivételével nem volt védekezési lehetőségük. Ennek ellenére Szolnok igen sok emberéletet vesztett és nagy károkat szenvedett el. Június 2-ára virradó éjjel Szolnok pályaudvarát támadták a britek - a célmegjelölő gépek hibájából csaknem nulla hatékonysággal, javarészt az állomástól negyven kilométerre lévő területet bombázva, a támadás a pályaudvart egyelőre érintetlenül hagyta. A bombázás nagyobbik része nappal következett: a támadásban Debrecen, Kolozsvár, Miskolc, Nagyvárad, Szeged és Szolnok pályaudvarát szőnyegbombázta a 15. AAF A legrosszabbul Szolnok és Debrecen járt: a szolnoki pályaudvart és környékét 870 rombolóbombával szórták le. életüket.

In the interwar period most of the damage done to the city had been successfully repaired. During WWII Szolnok was bombed 12 times, mostly by American troops, which caused serious damage to both the people and the buildings (eh). In the so-called "Frantic" attack (June 2nd - September 19th 1944) a wave of 600 fighter planes bombed Debrecen; the right wing also bombed Nagyvárad, Kolozsvár, Szeged, and Balmazújváros, and the left wing Szolnok and Miskolc.

A lakosság nagy része elmenekült, a bevonuló szovjet hadsereg csak pár ezer embert talált.

J-NK-Sz county

original Hungarian page at J-NK-Sz, current English at Jász-Nagykun-Szolnok_County and kinda at Jász-Nagykun-Szolnok_(former_county)

Varga Katalin (woman)

original Hungarian page at Varga Katalin, current English at Katalin Varga

Aktív ellenállás/ Active/Outright rebellion

A térségben a XVIII. századtól próbálkoztak a román népesség áttérítésével ortodoxról görög katolikusra. Ezt kihasználva próbálta Bécs megenyhíteni a parasztokat: 1844. december 17-én 1000 forintot ítéltek meg egy új bucsumi görög katolikus parókia építésére. 1845. április 25-én, amikor elkezdődtek volna a munkálatok, az a helybéliek ellenkezésébe ütközött, mivel azt hitték, hogy uradalmi iroda épül. Nyikoara Dumitru és néhány társa vasvillával akadályozta meg a parókia építését, arra hivatkozva, hogy a telek jobbágyi tulajdonban van. A történteket Varga Katalin hatásának rótták föl. Ettől kezdve egy ideig Varga Katalin nem utazhatott Bécsbe, és a jobbágyok közül többen újra felvették a robotot, miközben Katalin számos újabb kérvényét elutasította a főkormányszék.

From the 18th century there had been an ongoing effort in the area to convert the Romanians from Orthodox to Greek Catholic. Under the guise of this effort, Vienna tried to pacify the peasants by giving 1000 forints for the construction of a new Greek Catholic parish in Bucsum. On April 25th, 1845, when work should have already begun, the locals rose up against it in the belief that the building was a government office. Nyikoara Dumitru and others tried to prevent with pitchforks the contruction, claiming that the land belonged to the peasants. Vienna assumed that the instigator of the problems was Katalin Varga. She was no longer allowed to travel to Vienna and many of her newer petitions were rejected outright.

1845. március 9-én az abrudfalvi templom előtt Varga Katalin beszédében erőszakos fellépésre buzdította a falusiakat azokkal szemben, akik az uradalom számára fát vágnak. Mikor az uradalom a tiltás ellenére lefoglalt kis mennyiségű szeszes italt levélben szólította fel Szakács Mikes Sámuel helyi ügyvédet, hogy lépjen fel ez ellen az ispánságnál. Varga Katalin befolyásának növekedésére a kamara nyomást gyakorolt Fosztóra, aki személyesen indult el jobb belátásra bírni a falusiakat, de csak 1846 februárjában ért el kisebb eredményeket, Kerpenyesen. Bucsumban Varga Katalin ötven – bottal felfegyverzett – követőjével Plésa Dancs Juon bíró udvarára vonult, ahol az adópénzek számadását követelte, mely dulakodásba fulladt. A jelentések minden estben Katalint nyilvánították bűnösnek, és a kincstár kitartott álláspontja mellett, miszerint el kell őt fogni.

On March 9th, 1845, Katalin gave a speech in front of the Abrudfalva church in which she spoke out against the government officials who were still cutting wood from the villages' forests. She also enlisted the help of local lawyer Sámuel Szakács Mikes to deal with new government restrictions on alcoholic drinks. Because of her rapidly growing influence, pressure was put on Foszto, who began speaking with and trying to advise the villagers personally, with only minor successes. In Bucsum, Katalin Varga and 50 followers armed with staffs went to the courtyard of judge Juon Plésa Dancs; their demands of an explanation about their tax moneys resulted in a minor scuffle. Reports about these events named Katalin Varga guilty of inciting them all, and the Treasury continued to press for her capture.

on that date in frot of the A. church, KV incited the villagers against those who cut wood for the uradalom in her speech. when the uradalom against thje restrictions took over booze in little amounts and the nKV asked Szakács Mikes Sámuel local lawyer to talk to the ispansag. becsue of VK growing influence the kamera made a pressure on Fosto who began the villagers pushing about better better thinking personally, trying to help and advise them, but he accomplishe some minor results only in Feb 19875 in Kerpenyes. In Bucsum, VK and fifty - armed with staffs - followers went to Plésa Dancs Juon judge courtyard to force the explanation of tax moneys which ended with a scuffle. the reports claimed that Kati guilty in every case and the kincstár kept their previous state that she must be caught.

A galíciai parasztfelkelés hírére báró Jósika Samu kancellár és gróf Teleky József főkormányzó 1846. augusztus 10-én katonai erőket kért Puchner Antal Szaniszló főhadparancsnoktól. Ebben a helyzetben Varga Katalin ismét személyesen vitte kérvényét Bécsbe:

On August 10th, 1846, at the news of a peasant uprising in Galacia, Chancellor Baron Sámuel Jósika and Governor-general Count József Teleky requested military aid from General Antal Szaniszló Puchner. In light to this situation Katalin Varga personally took a petition to Vienna in which she admitted to the faults in some of her and the villages' actions, asked pardon for their mistakes, and thanked the court for their continued patience in the matter, but also restated the problems of the villages, which had still not been solved. The petition also contained a separate letter from the three villages, in which they took on responsibility for Katalin Varga's actions and thereby legitimized her safe-passage to Vienna. They further requested an independent examination of the issues at the expense of the villages, and that all military intervention should cease until after the examination had concluded. Chancellor Jósika, who feared outright rebellion in the country, suspended military actions and asked for the assistance of Andrei Şaguna, who had been named Archbishop on June 27th, 1846.

„Jóllehet mi alulírt helységek a rajtunk elkövetett számtalan zsarolások miatt elkeseredve már több ízben is folyamodánk császári királyi felséged trónja eleibe fejedelmi privilégiumokon alapuló törvényes igazainknak a tisztviselők erőszak elleni oltalmazása tekintetéből; s jóllehet császári királyi felséged népének valódi édes atyja, mindannyiszor méltóztatott felséges parancsai által sérelmeink orvoslását legkegyelmesebben elrendelni: mindazonáltal, mintha egyenesen az önkény zsarnok szeszélyének játékává volnánk a sors által kárhozatva, az illető uradalmi s megyei tisztviselők közremunkált visszaélései miatt a minden emberi méltóságot lealacsonyító keserves elnyomatás zsibbasztó igája alól menekülni […] nem bírtunk.”

A kérvény menlevelet kért Varga Katalinnak, mivel a három község minden felelősséget átvállalt; pártatlan vizsgálóbizottságot kért, melynek költségeit a községek fedezték volna; kártérítést kért a mértéken felüli terhelésekért; kérték privilégiumaik megújítását. Továbbá szerepelt a kérvényben a kérés, hogy minden katonai végrehajtás maradjon el a vizsgálóbizottság érkezéséig. Ekkor az országos felkeléstől tartó Jósika kancellár felhagyott a katonai akcióval és az 1846. június 27-én püspöki helytartóvá kinevezett Andrei Şaguna segítségét kérte.

The petition also contained a separate letter from the three villages, in which they took on responsibility for Katalin Varga's actions and thereby legitimized her safe-passage to Vienna. They further requested an independent examination of the issues at the expense of the villages, and that all military intervention should cease until after the examination had concluded. Chancellor Jósika, who feared outright rebellion in the country, suspended military actions and asked for the assistance of Andrei Şaguna, who had been named Archbishop on June 27th, 1846.

VK asked on her behalf bcause all 3 village took all ehr responsibilites they in the kerveny were asking for a stand alone survey biztonsag which would have been paid for the villaeges would have been asked to pay out the giant pressure and the kerveny was asking to renue the privilegdes. followingly and in the petition contained that ask that about to suspend all the soldiers executions until this survey arrives. then josika whjo bwas afraiad of rebellion in the country suspended the military ctions and he asked for help of A Saguna who became the Archbishop on that date.

Szolnok Castle?

original Hungarian page at Szolnoki vár, no English page exists.
see User:Emika22/Szolnok_Castle

Torockó

original Hungarian page at Torockó, current English at Rimetea

Torockó (románul Rimetea, korábban Trascău, németül Eisenburg) község Romániában Fehér megyében. Egykori bányászváros, a Székelykő hármas csúcsa alatt, lakói betelepült székelyek. Itt a nap kétszer kel fel és nyugszik le. 1999-ben Europa Nostra-díjat kapott.

Rimetea ( Hungarian: Torockó, German: Eisenmarkt, Eisenburg) is a commune located in Alba County, Romania. A former mining town, today it is known as the location of the "Székelykő" (Rock of the Szeklers) mountain and as a Székely cultural center. In 1999 the village was awarded the Europa Nostra award.

Rimetea (Torockó, Eisenmarkt/Eisenburg)
houses in the village center
Rimetea location of the village
Coordinates: 46°27′N 23°34′E / 46.450°N 23.567°E / 46.450; 23.567
Country	Romania
County	Alba
Government
• Mayor	Rudolf Veres
Population  (2002)
• Total	1,405

Története 1257-ben Toroczko néven említik először. Vára a keletre emelkedő Székelykő 1117 m-es nyugati Várkő nevű csúcsán állott, ma csak csekély alapfalai láthatók. Helyén egykor római castrum állott. A várat a tatárjárás előtt az Ákos nembeli Toroczkai család építette. 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították. Mivel az ostrom alól kézdi székelyek mentették fel, a király 1257 és 1272 között a várat nekik adta. 1285-ben a kijavított várat sikeresen védték meg a tatárok ellen. 1514-ben a parasztsereg elfoglalta. 1702. november 17-én Rabutin, 1704. március 15-én Tiege csapatai rabolták ki a várost. Őrtornya 1864-ben még ép volt, de 1874-ben már rom, azóta pusztul. A hegy oldalában számos barlang található, ahol a lakosság veszély esetén meghúzódott. 1910-ben 1512 lakosából 1343 magyar és 136 román volt. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Torockói járásának székhelye volt. 1992-ben társközségével együtt 1393 lakosából 1241 magyar, 128 román és 24 cigány volt.

1999-ben Torockó Europa Nostra-díjat [2] kapott a kulturális örökség megőrzéséért.

History

see also History of Transylvania
The village is first mentioned under the name Toroczko in 1257 (as the inhabitants of the village are mainly Hungarian, they continue to this day to refer to it as Torockó). Vára a keletre emelkedő Székelykő 1117 m-es nyugati Várkő nevű csúcsán állott, ma csak csekély alapfalai láthatók. In it's place there was a Roman castrum?. The castle was built before the Mongol invasions (year) by In 1241 the castle was completely destroyed by the Mongols. Since during the ostrom siege? the székelyek blah blah, the king between 1257 and 1272 gave the town to them. In 1285 the fixed/refortified town successfully defended against the Tartars/Mongols. It was occupied by the peasant armies in 1514 in the course of György Dózsa's uprising. In 1702 and 1704 the village was looted by Rabutin and Tiege (wth?). In 1864 a guard tower was built, but within a decade it was ruined and torn down. During these numerous attacks over the centuries, the villagers would normally flee to caves in the side of the mountain, which can be seen today. In 1910 the population was 1512, of which 1343 were Hungarian and 136 were Romanian. Since the Treaty of Trianon after World War One, during which most of Transylvania reverted from Hungary to Romania, the village's official name has been Rimetea. In 1992 the population was 1393 including 1241 Hungarians, 128 Romanians, and 24 Roma.

In 1999 the village was awarded the Europa Nostra award for its preservation of cultural heritage.

Gallery

• 
  the Székelykő in the background
• 
  the village church

Ilona Zrínyi

Life

Ilona was born in Ozalj, Croatia, as the daughter of Ban Petar Zrinski and Katalin Frankopan. On 1 March 1666 she married Francis Rákóczi, with whom she had three children: György, born in 1667, who died in infancy; Julianna, born in 1672; and Francis, born in 1676. On 8 June 1676, not long after Francis II's birth, the elder Francis died. The widowed Ilona requested guardianship of her children and was granted it, against the advice of Emperor Leopold I's advisers and against Francis I's will. In this way she also retained control over the vast Rákóczi estates, which included among them the castles of Regéc, Sárospatak, Makovica, and Munkács. In 1682 she married Imre Thököly. She became an active partner in her second husband's Kuruc uprising against the Habsburgs.

After their defeat at the 1683 Battle of Vienna, both the Ottoman forces and Thököly's allied kuruc fighters had no choice but to retreat, and Thököly quickly lost one Rákóczi castle after another. At the end of 1685 the Imperial army surrounded the last remaining stronghold, the castle of Munkács. Ilona Zrínyi alone defended the castle for three years against the forces of General Antonio Caraffa. After the recapture of Buda, the situation became untenable and on 17 January 1688 she had no choice but to surrender the castle, with the understanding that the defenders would receive amnesty from the Emperor, and that the Rákóczi estates would remain in her children's name. Under this agreement she and her children traveled immediately to Vienna, where in violation of the pact the children were taken from her. Ilona lived until 1691 in the convent of Orsolyaszűzek, where her daughter Julianna was also raised. Her son Francis was immediately taken to the Jesuit school in Neuhaus. When Habsburg General Heisler was captured by Thököly, a prisoner exchange was arranged, and Ilona joined her husband in Transylvania. In 1699 she accompanied him into exile in Galata; in 1703 she died in Nicomedia.

In October 1906 her remains were reburied together with her son's in the Saint Elizabeth Cathedral in Kassa (today Košice).

Descendants

From her first marriage with Francis Rákóczi, Ilona had three children:

• György (* and †1667)
• Julianna Borbála (*September 1672; †1717)
• Francis (* Borša, 27 March 1676; † Rodosto, 8 April 1735)

From her second marriage with Imre Thököly, Ilona had one child:

• Erzsébet (*26 November 1683; † Vienna, 3 April 1688), who lived at her mother's side through the siege of Munkács; after the surrender of the castle she was taken with her mother to Vienna where she died.

Other works

Sources in English:

• Clayton, Ellen Creathorne/Needham: Female Warriors: Memorials of Female Valour and Heroism, from the Mythological Ages to the Present Era (2 vols., London: Tinsley, 1879)
• Ogden, Alan: The Discontented: Betrayal, Love and War in Habsburg Hungary (Orchid Press 2005)

Sources in Hungarian:

• Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. 3. javított kiadás Bp., 2004. Osiris Kiadó. ( ISBN  963-389-508-1)
• Gyöngyösi István: Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága + Palinódia (Kesergõ nimfa) (Balassi Kiadó Kft., 2000)
• Szentmihályiné Szabó Mária: Zrínyi Ilona (Kriterion Könyvkiadó, 1994)
• Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Rt., 1999)
• Aszódi Imre: Zrínyi Ilona. Történelmi dráma (Filács Kiadói Bt., 2000)
• Passuth László: Sasnak körme között (Athenaeum 2000 Kiadó)

See also

• Kuruc
• Rákóczi's War for Independence
• Wesselényi conspiracy

HHW

• new category: Hungarian women from history. Historical Hungarian women. Women of Hungarian history.
• criteria for inclusion in category??? 1)dead. 2)what constitutes "historical"?
• include: Katalin Varga, Ilona Zrínyi, Katalin Bánffy, Sára Salkaházi, Gitta Mallasz, Erzsébet Nagy, Magda Szabó, Erzsébet Cseszneky, Elizabeth Báthory, Emese, Saint Margaret of Hungary, [[]], [[]], [[]], [[]], [[]], [[]], [[]], [[]], [[]], [[]]

Tinódi Lantos Sebestyén

Tinódi Lantos Sebestyén (Tinód, 1510 körül – Sárvár, 1556. január 30.) énekszerző, lantos, a 16. századi magyar epikus költészet jelentős képviselője. Születési helye pontosan nem ismert, vagy a Fejér vármegyei, vagy a Baranya vármegyei Tinód.

Sebestyén "Lantos" Tinódi (born c. 1510, probably in Tinód; died 30 January 1556 in Sárvár) was a 16th century Hungarian lyricist, epic poet, political historian, and minstrel.

Tinódi was born to a family of bourgeois around 1510 or 1515. He attended school in Pécs, where he studied Latin as well as music. Bálint Török

Valószínű, hogy kezdetben vitézi pályán volt, Török Bálint szolgálatában. 

His first known work is the History of Jason (Jáson históriája) which was created between 1535 and 1539 in Dombóvár

Első fennmaradt műve a Jáson históriája, 1535 és 1539 között keletkezett Dombóváron. E műből következtethető, hogy egy ütközetben megsebesült és további hadi szolgálatra alkalmatlanná vált.

Until 1541 he lived at Bálint Török's court at Szigetvár, in what was according to his works a life of comfort and honor. The fall of Buda in YEAR and the capture of his lord was a significant turning point in Tinódi's life. His poetry became politicized. His songs began to focus on the desperate struggle against the Ottomans. For some years he continued to live at Szigetvár, but as the Ottoman forces advanced in the Transdanubia he moved to Kassa (today Košice, Slovakia). Here he began a family and and from here he traveled to parliaments, battle sites, and other locations collecting information and experiences for his verses. He composed rhythms for his verses and when possible performed them accompanied by a lyre.

Énekeihez dallamokat is szerzett és lanttal kísérve, mikor tehette elő is adta őket. A vitézek gyakran csak az ő énekeiből értesülhettek hitelesen a távolabbi országrészek egy-egy nevezetes eseményéről.

Felismerte ennek jelentőségét Nádasdy Tamás nádor is, aki 1545-ben a nagyszombati országgyűlésen találkozott Tinódival és ettől kezdve pártfogásába vette a lantos krónikást. Az 1546 és 1551 közötti viszonylagos béke időszakában régebbi magyar történeteket, vagy külföldi témákat dolgozott fel. Az 1552. évi török hadjárat ismét bőséges, megörökítésre méltó eseménnyel szolgált. A palásti csata Tinódi Lantos Sebestyén révén a szépirodalomba is bekerült Ördög Mátyás veszödelme címmel.

Tinódi fel is kereste az egyes várostromok színhelyeit és a legapróbb részletekig összeszedte az ostromra vonatkozó adatokat. Számos érdekes mozzanatról csak az ő énekeiből értesülhetünk. Eger diadalmas megvédése után is rögtön a várba ment. Ekkor írta az Eger vár viadaljáról való ének és az Egri historiának summája című műveit. Tinódi híre eljutott Ferdinánd király udvarába is aki 1553. augusztus 23-án Nádasdy ajánlására az éneklés művészetében és a históriáknak magyar nyelven ritmusokba való ékes foglalásával” szerzett érdemei elismeréseként nemesi rangra emelte és számára címereslevelet adományozott. Jó kapcsolatban volt Dobó Istvánnal és mikor az egri várkapitány erdélyi vajda lett, követte őt Erdélybe. Itt fejezte be az Erdélyi história című énekét, amelyben Erdély történelmét beszéli el János király halálától 1551-ig. Műveinek gyűjteményes kiadása 1554-ben jelent meg Kolozsvárott, Cronica címmel. 1555-ben visszatért Erdélyből, majd rövidesen meghalt.

Munkássága His Works

Tinódi mintegy tizenkétezer versorra kiterjedő életművének költői színvonala nem éri el a 16. századi magyar irodalom termésének átlagát. Versei tartalmilag józanok, nincs bennük alkotó képzelet, előadásuk nehézkes, verselésük művészietlen. A részletességre való törekvés annyira hatalmába kerítette, hogy énekei helyenként egy akta- vagy zsoldlajstrom monotonságával vetekednek. Műveinek a maguk korában is nagyobb volt a publicisztikai, mint a költői jelentősége. A vele foglalkozó kutatók ezért hosszú ideig zavart bizonytalansággal álltak munkássága előtt.

Tinódi maga így vall céljáról a Cronica előszavában:

”Ez jelönvaló könyvecskét szörzeni nem egyébért gondolám, hanem hogy az hadakozó, bajvívó, várak-, várasokrontó és várban szorult magyar vitézöknek lenne tanúság, üdvességes, tisztösségös megmaradásokra, az pogán ellenségnek mimódon ellene állhassanak és hadakozjanak”

Tinódit tehát olyan krónikásként kell értékelni, aki verses formában dolgozta fel korának történelmi eseményeit elsősorban hitelességre és nem művészi értékek közvetítésére törekedve. E „költői hitvallásból” az is következik, hogy Tinódi miért választotta a verses-énekes feldolgozási módot. Csak így remélhette, hogy művei eljutnak a végvári vitézekhez, azokhoz akikhez elsősorban szólni kívánt. Tinódi korában többségben voltak azok, akik kevés könyvet olvastak, de szívesen hallgattak énekes előadásokat.

Történetíróként Tinódit lényegesen előkelőbb hely illeti a magyar irodalomban, mint költőként. Lényegében teljes egészében feldolgozta Magyarország 1541 és 1552 közötti történelmét. Az általa leírtak minden ellenőrizhető esetben pontosnak bizonyultak.

A 16. század magyar történelme eseményekben bővelkedett és egyre többen vállalkoztak arra, hogy megörökítsék lakóhelyük környékét vagy az egész országot ért megpróbáltatásokat. Verancsics Antal egri püspök személyében olyan ember is akadt, aki ezeket a történetírói munkákat összegyűjtötte és gondosan megőrizte. A püspök hagyatékában található munkák azonban túlnyomó részben személyes hangvételű, szubjektív szemléletű emlékiratok, melyek hitelességben és objektivitásban nem veszik fel a versenyt Tinódi munkáival. Mivel Verancsics hagyatékában található művek latin nyelven íródtak, Tinódi a magyar nyelvű történetírás első jelentős képviselője.

VKG temporary: Endowments

First endowments and the Szolnok Society of Friends of the Lyceum

The school's first endowment was the 250 pengő offered by Dr. István Elek, the interest of which was always awarded to a student with outstanding performance. ^[1] Other than this, even before the establishment of the school there was the Society of Friends of the Lyceum (Leányliceum Barátainak Egyesületét), ^[2] which helped the school financially, assisted the renovation of the school building, and oversaw alumni functions. ^[3]

The Bánffy Katalin – Varga Katalin Endowment

This endowment aims to help students' educational progress by supporting and giving funds for language exams, language camps, admission exams preparation, in-field practice, textbooks, debate competitions, and travel abroad. In addition the endowment also provides funds for teachers' professional training. ^[4]

The Vargánya Student Endowment

Its primary goal is the encouragement of student life and activities which are not covered by the Bánffy–Varga endowment. It also organizes programs and outings for students, supports student council, and student sports. It also supports the school's ongoing Child- and Youth-Protection programs and provided assistance for socially vulnerable and disadvantaged children. The endowment also finances the publication of the student newspaper, Vargánya, anthologies, and year books. ^[5]

VKG temp - student life

Literary Circle
From the 1930s the school has had a literary debate society. Its goal was self-cultivation mainly through various literary works, but also by examining musical works as well, and works from other cultures. ^[6] The circle was led by painter and art history teacher Sándor Baranyó in the 1960s. ^[7]

Poetry Club
The school also has a successful poetry and spoken work club. In Szolnok's 2009 Megavers competition, Varga student Ágnes Barta received first place. ^[8] Three members of the club also received the Kazinczy Commemorative Medal: Soma Zámbori, Margit Szabari, and László Bogár; the latter two also received it as university students. The poetry reading traditions reach back to the original Poetry and Reading Club begun in 1935. ^[9]

Verecke Pass

Fekvése [szerkesztés] Az Északkeleti-Kárpátok gerincén, a Latorca és a Sztrijbe ömlő Opor folyó völgye között helyezkedik el. A hágó tengerszint feletti magassága 841 méter. Ma a Lvivbe tartó országút elkerüli. A hágóra Alsóvereckén keresztül lehet feljuttni, meglehetősen rossz minőségű kacskaringós úton.

Location. The pass lies/lays on the spine of the Northeastern Carpathians, between the Latorica and Opor river valleys.

Történelmi szerepe [szerkesztés] Ősidők óta használt út. 895-ben a honfoglaló magyarok többsége a Vereckei-hágón keresztül érkezett a Kárpát-medencébe. 1241-ben a mongol-tatár fősereg itt tört be Magyarországra. Az első világháború idején, 1914-ben az osztrák–magyar csapatok súlyos harcokat vívtak a hágónál az orosz cári csapatokkal. A második világháború idején szintén súlyos harcok voltak a hágó környékén (az Árpád-vonal völgyzáraihoz tartozó erődítmények ma is láthatóak). 1980-tól az országút elkerüli a Vereckei-hágót.

The pass has been well-traveled for more than a millennium. In 895 the tribes of conquering Magyars used the pass to enter into the Carpathian Basin, the area of later-day Hungary. In 1241 the main army of the Mongols crossed the pass into the Kingdom of Hungary. In 1914 during the First World War the pass saw heavy fighting between Austrian-Hungarian troops and those of Tsarist Russia. During World War Two the pass was the scene of further battles; the remains of the defensive fortifications of so-called the Árpád Line can still be seen today. Since 1980 pass has been been bypassed by major highways.

Emlékhelyei [szerkesztés] 2003. május 17. - A Millecentenáriumi emlékmű a Vereckei-hágón

Havasi pásztor szobra a szovjet korszakból

Az ukrán partizánok (szicsgárdisták) emlékműve

A hágón a valóban lenyűgöző természeti szépségen kívül kevés a látnivaló.

Az 1896-ban, a millennium évében állított honfoglalási emlékmű a csehszlovák korszakot (1920–1939) még átvészelte. Az 1940-es évek második felében azonban a rajta elhelyezett emléktáblákat leverték, majd az 1950-es évek közepén az egész emlékművet szétbontották. A felső részét alkotó obeliszk ma a közeli Tuholka faluban a községháza előtt áll.

A hágón napjainkban egy ukrán emlékmű található, amely azon partizánoknak (szicsgárdisták) állít emléket, akiket – az azóta megcáfolt ukrán történelmi elmélet szerint – Kárpátalja 1939-es visszacsatolásakor a magyarok végeztek ki. A mögötte álló, havasi pásztort ábrázoló szobor a szovjet időből származik.

A magyar honfoglalás millecentenáriumában a hágótól kissé távolabb, egy teljes panorámát kínáló ponton állították fel.

Matl Péter munkácsi szobrász, a honfoglalási emlékmű alkotója. Az emlékmű a Kelet és Nyugat közötti kaput jelképezi. Hét tömbből áll, amelyek a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló törzset szimbolizálja. A "kapu" nyílásában a vérszerződésre emlékeztető oltárkő található.

kissy kissy

cheek kissing Southern Europe -> Southern and Eastern Europe

In Hungary cheek kissing (puszi) is common between family, friends, and acquaintances. While it is quite a standard greeting between men and women or women and women, men kissing men is not uncommon, particularly among family members. Usually, two kisses ((rather, cheek-brushing than actual kisses)) are given, starting with the left cheek. A three-kiss trend is popular now among the younger generation.

new section

new section

new section

new section