International reaction

As a result of the series of guest performances abroad, the original production of the play was reviewed in publications like The Times, The Guardian and the Frankfurter Allgemeine Zeitung, and met with an overwhelmingly positive response. Wolfgang Bittner writing for FAZ stated that "the melodies of Hungary's most talented pop musician remain gentle, thought-provoking musical material despite all the hardness of beat music, most often in a lyrical tone: with tunes reaching back to the oldest pentatonic Hungarian music." He called Adamis's lyrics "poetic works that resemble Petőfi both in their tenderness and in their firmness." "Probably the first play of its kind in Eastern Europe. … In Hair, the protests against the war and colonization are kept in the background by the music, however, in An Imaginary Report, the antecedents are dealt with the cold voice of a reporter, which allows the spectator to reflect," he added. ^{[1] [2]}

Frank Lipsius a The Timestól 1973. április 27-én így írt: „A Képzelt riport egyike a legnépszerűbb új daraboknak Budapesten, és kedvező képet ad a színház nyílt légköréből. Bár a darabot az egyik legjobb állandó színház adja, a szereplők többsége 30 év alatt van, s a közönség nagyobb része is. De nem ez a meglepő, hanem a középkorú és idősebb nézők jelenléte. Ez olyan, mintha a Royal Shakespeare Company műsorára tűzné a Hairt, s annál a közönségnél is sikerre találna, amely higgadtabb szórakozásért jött a színházba. […] A Popfesztivál a rockkultuszt komolyan veszi, nemcsak azért, mert annyira idegen, […] hanem azért, mert – ami a színházat illeti – Kelet-Európa komolyan vette azt, amit nálunk azzal intéznek el, hogy gyerekeknek való.” ^[3] Bart Mills, szintén a The Times újságírója 1973. július 28-án úgy jellemezte a darabot, mint „az első rockmusical […], melyet valaha a »vasfüggöny« mögött bemutattak, ha nem számítjuk a Hairt a független Jugoszláviában”, illetve hogy „a fele sem rossz.” A jó feleként Presser zenéjét és a „Menni kéne” című dalt, a rossz feleként „a propaganda ízű történet”-et nevezte meg. Véleménye szerint bár Altamont bemutatásával számos telitalálatot ér el, de elfeledkezik Amerika másik arcáról és Woodstockról. ^[4]

A new wave of critical reaction in 2007

When the concert version of the play was performed as an opening act for Locomotiv GT at the 2007 Sziget Festival, it came into the attention of mainstream media yet again. Although, numerous reviewers formed a positive opinion of the concert, praising the timelessness of the songs and the talent of the actors, ^[5] many turned on the play. These critics revisited the paradox mentioned above, lambasted the themes, the short novel its based on, and the motivation of Presser and company. They deemed the songs outdated even by the standards of the early 1970s, and harshly criticized both their 1998 cover versions as well as the original production at the Comedy Theatre. ^{[6] [7] [8]} László Valuska of Index.hu called it an ″anti-Sziget, Communist propaganda work,″ and wrote that "Déry reviled and defamed the very culture [Brody and his friends] admired so much. But then came along the Anna Adamis–Gábor Presser duo, and—probably using the well-known strategy of subverting from within—they wrote the play. And in the meantime they managed to erase from everybody's mind how terribly stupid the words of Dery had been. Today, An Imaginary Report is the same kind of lame house party music as István, a király. Though, the castrated ideological humbug did survive somewhere in the background—it's enough to read the lyrics to see—so it remains inconceivable was this chosen to celebrate the 15th anniversary of Sziget." ^[7]

Uj Péter a Népszabadságban szintén aláhúzta téma fonákságait: „Szóval tehát: máma kezdődik a förgetes páré, egy rettenetes, ostoba, rockellenes kurzusdarab rockoperett-változatával, amely változat helyi érdekű rocklegendává lett az idők során, bizonyítva, hogy Árpád népe az égvilágon semmit sem értett meg a rock and rollból, a még rosszabbik esetben a rendszerváltásból sem, ellenben Aczél György szavaira nagyon is fogékony. […] Csak értékén kell, illetve kéne kezelni az értékeket, a Képzelt riportot elfejteni, ahogy van, és ahogy Horn Gyulát nem tüntették ki, úgy Presser-Adamisnak kijárna a saller, már ha úgy akarnánk tenni, mintha lett volna rendszerváltás.” ^[9] (Az újság másik kritikusa Papp Sándor Zsigmond ellenben elismeréssel írt a koncertről.) ^[10]

A negatív vélemények ellen Sebők János emelt szót az Élet és Irodalom következő számában, erre a konklúzióra jutva: „A bemutató a hetvenes évek elején lezajlott szellemi mészárlás közepette így egyfajta kitörési pontot jelentett abból az ideológiai gettóból, ami oly sok mindent és mindenkit bénított (likvidált, száműzött) ebben az országban. S bár megszületésekor, illetve később is – ahogy tíz évvel később az István, a király esetében is történt – valóban politikai hatalmasságok, majd viták »játékszerévé« vált, de a darab utóélete, az azóta létrejött átdolgozások, rendezői koncepciók bizonyítják, hogy a mű kiállta az idők próbáját. S ami fő, a közönség csaknem harmincöt év múltán is a magáénak érzi.” ^[11]